„Ha esik keress szivárványt, ha sötét van keress csillagokat.” – A semmi közepén című film.
Ha motivációról beszélünk, általában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a saját személyiségjegyeink sajátosságait, vagy vezetőként a vezetői stílusunkat sem. Nem helyes azon gondolkodni, hogy valaki motivált-e vagy sem, hiszen mindenki motivált valamiben, és az is kérdés, hogy mennyire van értelme skálázni, ki mennyire motivált vagy sem. Szóval már ebből is látszik, hogy ez egy kicsit komplexebb, összetettebb jelenség, mint elsőre gondolnánk. De mi is ez a motiváció?
Van, aki optimális állapotokba rangsorolja azokat a jellemzőket, aminek a megléte esetén, ez az állapot, jótékonyan hat majd az ember jólétére és teljesítményére:
- összehangolt motiváltság: amikor jelentős értéket tudunk társítani a cselekedethez. Pl: amikor egy értekezleten azért is ülünk, mert tudjuk, hogy fontos ismereteket hallunk majd.
- belülről jövő motiváltság: amikor azért ülünk egy értekezleten, mert szeretünk ott lenni, jól érezzük magunkat.
Ha vissza kéne emlékeznünk egy olyan időszakra az életünkben, amikor igazán motiváltak voltunk, mit mondanánk? Mit csináltam akkor, hogyan éreztem magam?
Ugye meglepő, hogy olyan emlékeket tudtunk felidézni, ahol nem a pénz vagy az anyagi juttatás volt a tevékenység mozgatója! Akkor, hogy is van ez a munkavégzésben a mindennapi tevékenységekben?
Hogyan is kell valakit motiválni? Érdekes kérdés. A következő bejegyzésben visszatérünk majd rá, néhány alkalmazható praktikával.
